20 éves a Gyermekjogi Egyezmény
Gyermekjogi hónap
Gyermekjogi hónap
Csányi Vilmos cikke
Az ember szociális rendszereket szervezni képes lény. Ez a képessége genetikai adottság, vele születik. Négy, a szociális szerveződési szinten megjelenő tulajdonság fedi le az ember különleges közösség teremtő, rendszerszervező képességeit. Ezek a következők:
Ha ez a három tulajdonság megnyilvánul és a közösségi aktivitás egy bizonyos intenzitással hosszabb ideig (1-2 év) folyik, akkor megjelenik a negyedik tulajdonság is.
Bármilyen lényeges emberi szociális kapcsolatot vizsgálunk a négy rendszerszervező tulajdonság működése jól kimutatható. Így a barátságban, a párkapcsolatokban, a család szerveződésében és a legkülönbözőbb szervezett emberi közösségek tevékenységében. Tárgyunk szempontjából a legfontosabb a családi közösség működése, hiszen innen kerülnek az iskolába a fiatalok, tehát példámat is erről veszem.
Az a család működik jól, látja el nevelő, védelmező, és szervező funkcióját, amelyben a család tagjainak kialakultak rendszeres közös akcióik. Meg lehet szervezni négy-öt ember együttélését a mai modern időkben úgyszólván kapcsolatok nélkül is, de funkcionálisan működő családban kialakulnak a közös akciók, amelyet a család tagjai együtt végeznek. Ez lehet az életvitellel kapcsolatos aktivitás, főzés, takarítás, különféle szórakozások. De ha együtt kirándulnak, nyaralnak, múzeumot, barátokat együtt látogatnak, akkor is megvalósul a közös aktivitás, amelybe természetesen beletartozik a családhoz tartozó gyerekekkel történő foglalkozás, ami nem csak utasításokból és számonkérésekből, tevődik össze. A közös akciók során alakulnak ki a közös hiedelmek. Így van ez a családban is. A család felnőtt tagjai megbeszélik a napi eseményeket, történeteket mesélnek, elmondják, hogy bizonyos helyzeteket hogyan helyes megoldani. A figyelő gyermek így szerzi meg a közös hiedelmeket. A hiedelem egészen széles értelemben értendő, tehát hiedelem a vallásos hit, a politikai vélemény, de hiedelem a babona és a mindennapi tudás megannyi komponense is. Tehát az, hogy hogyan kell gyereket nevelni, hogyan kell viselkedni idegenek jelenlétében, mi "jár" a gyereknek, felnőttnek, mit szabad és mit nem. A család a hiedelmeivel a legfontosabb tényező, ha jól működik, a kultúra kialakításában. Kevésbé feltűnő, de annál fontosabb jellemzője a jó családnak a közös konstrukció. Ez is sokféle lehet, de mindig abban nyilvánul meg, hogy valamilyen a család számára fontos esemény, folyamat, közös tevékenység elvégzésének a módjáról együtt döntenek. A döntés persze lehet teljesen egyoldalú a felnőttek által meghozott, és természetesen számos eset van, amely kizárólag az ő kompetenciájukba tartozik, különösen, ha a gyerekek még kicsik. Nagyon korai életkorban megjelenik azonban a gyerekek igénye a közös konstrukcióra, arra, hogy megbeszéljék velük a döntéseket, hogy legalább nekik is legyen szavuk az elhatározásokhoz. Hogyan töltse a család a hét végét, mire költsék a megtakarított pénzüket, hogyan ünnepeljenek, kiket hívjanak meg és hasonlók. A közös konstrukció tulajdonképpen valamiféle egyetértés a családban az élet megszervezésének kérdéseiben. A közös konstrukciók gyakran öltik szabályok formáját és az ember fajspecifikus tulajdonsága a nagyfokú szabálykövetés. A szabálykövetésnek a gyakorlatban éppen az a feltétele, hogy a szabály közös konstrukcióban alakuljon ki, vagy valamilyen közös hiedelem vonatkozzon rá.
Ha a családban vannak közös akciók, elegendő gyakorisággal, kialakultak a közös hiedelmek és működik a közös konstrukció, akkor megjelenik a hűség tulajdonsága a családtagokban. Ez pontosan kielégíti a közösség definícióját: aki hűséges, az hajlandó a saját érdekeit a család érdekei mögé sorolni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mindig és mérlegelés nélkül, hanem azt, hogy a fontos, a család számára lényeges esetekben. Ha a család a fenti feltételek mellett működik, a gyermek a figyelem és a szeretet központja, akkor a megfelelő kötődések kialakulnak nemcsak a korai gyermekkorban, hanem a későbbi felnőtt életben is, amelyek nélkül megfelelő társas kapcsolatok és teljes értékű személyiség nem alakulhat ki. Miután a család csak hat éves korig biztosíthat kizárólagos közösséget, nagyon fontos, hogy a további években is, legalább a pubertásig, az iskola családpótló közösségként legyen képes működni.
A családok nem egyformák, a közös akciók, közös hiedelmek, közös konstrukciók nem mindegyik épülnek ki egyforma intenzitással, de az egyes alkotórészek bizonyos mértékig képesek egymás hatását pótolni. Az eredő tulajdonság, a hűség pedig nagyfokú variablitást mutat attól függően, hogy az első három tulajdonság, milyen mértékben nyilvánul meg hosszabb időszakot tekintve.
Ha a család közösség, akkor a családon belül rangsor is kialakul és a szülők valamiféle "kulturális" dominanciával, amely nem fizikai erőszakon alapul, rendelkeznek a család dolgainak megszervezését illetően, tehát a család fiatalabb tagjai elfogadják meghatározó szerepüket, akkor a gyermekek szocializációs folyamatai rendben zajlanak. A majmoknál és az embernél is, az egyedek, egyének csak domináns társuktól tanulnak könnyen. Lehet erőszakkal is tanulásra kényszeríteni valakit, de ennek a hatásfoka meg sem közelíti a domináns személytől való ismeretelsajátítás hatásfokát.