Fotóink
UNICEF- Az év fotója 20062006-ban hetedik alkalommal hirdették meg az UNICEF - Az Év fotója pályázatot. A versengésben 28 ország 111 fotográfusa vett részt. A német Geo magazin által támogatott pályázatra összesen 1034 felvétel érkezett. Idén a dán Jan Grarupot tüntették ki az UNICEF - Év fotója díjjal. A díjat Eva Luise Köhler, a német államfő felesége, a német UNICEF fővédnöke nyújtotta át. Az első helyezett: Jan Grarup (Dánia) 
Képe az ötéves Rahilát ábrázolja. Grarup 2005-ben, három héttel a kasmíri földrengés után készítette a győztes felvételt a muzzafarabadi kórházban, ahol számos súlyos sebesültet ápoltak. A kislánynak mindkét lába több helyen is eltört. Mentőhelikopter szállította szülőfalujából a félórányira fekvő tartományi fővárosba. Ennek köszönheti életben maradását. "Mély benyomást tett rám a gyerek vidámsága a gyász és a kétségbeesés közepette. A kislány példa arra, mekkora erő rejlik a gyerekekben." - mondta a győztes művész. A 2005. októberi pakisztáni földrengésben több mint 70 ezer ember halt meg, köztük 18 ezer gyermek. 3,3 millióan váltak hajléktalanná, harmincezren még mindig táborokban laknak. Az UNICEF értékelése szerint a gyors nemzetközi segítség több százezer ember életét mentette meg. Grarup már másodszor nyerte el az elismerést a gyermekek sorsának érzékeny ábrázolásáért. A második helyezett: Shehzad Noorani (Pakisztán/USA)A fekete por gyermekei 
A 8 éves Hajira eddig szárazelemek ezreinek újrafeldolgozásában vett részt. Az elemeket egy egyszerű kalapáccsal veri szét. Édesanyjával együtt dolgozik, így gondoskodnak a kisebb testvérekről, a hároméves Mumtazról és az egyéves Yazminról is. Az elemekből kinyert szénrudak megtisztításáért kapják a pénzt, 1000 darabért 6 takát. Hajira teljesítménye naponta 1000-3000 darab. A képen Hajira éppen szünetet tart a munkában, nevetve áll a műhely ajtajában, karján kishúga Mumtaz. Dakka külső kerületeiben, a Buriganga folyó partján egy sor műhely található, mely különböző anyagok újrahasznosítására szakosodott. Ezek egyike a szárazelemek reciklálásával foglalkozó üzem. Több száz nő és gyerek dolgozik itt. Órákon át lélegzik be az elemekből származó mérgező port. Napi 6-15 takát keresnek, vagyis nagyjából 20-50 forintot. "Nem ellenzek elvből minden gyermekmunkát, mert tudom, hogy mekkora segítséget jelenthet egy-egy gyereknek. Egész életét megváltoztathatja. Sok gyermek számára a kereset, vagy a családi jövedelemhez való hozzájárulás egyszerűen az életben maradást jelenti. Különbség van azonban a között, ha egy gyerek egy textilgyárban vagy egy étteremben dolgozik és a között, hogy egy veszélyes üzemben vagy egy bordélyházban zsákmányolják ki." - mondja Noorani, akinek gyermekkorában Pakisztánban szintén sokat kellett dolgoznia. Időközben Noorani az USÁ-ba költözött. A harmadik helyezett: Hanna Polak (Lengyelország)Moszkvai utcagyerekek 
A négyéves Roma, az ötéves Szveta és a 12 éves Szergej ősszel és télen meleg csövek között húzzák meg magukat. A pince piszkos és nedves, patkányok vannak és fényt csak a saját készítésű gyertya ad. Napközben a gyerekek a metróban koldulnak. A lengyel fényképész elkísérte gépével a moszkvai utcagyerekeket. Alkoholfüggő szülők, szegénység és családon belüli erőszak kényszerítik utcára ezeket a gyerekeket. A volt Szovjetunió területéről sok-sok hajléktalan gyermek érkezik Moszkvába. Néhányuknak szerencséje van és kereskedésből elő tudják teremteni a megélhetésükre valót. Legtöbben azonban csak koldulásból, lopásból és prostitúcióból tudják fenntartani magukat. A csatornarendszerben, melegvizes csövek mellett vagy elhagyott lépcsőházakban, tetőterekben alszanak. Vannak, akik szemetes konténerekben laknak vagy szeméttelepeken építenek maguknak menedéket. Oroszország "láthatatlan gyermekei" kábítószer-, dohány-, és alkoholfüggők, van, aki már négy-ötéves korától. Az orosz utcagyerekek közül sokan halnak meg kábítószerektől, pedofilek megrontásának következményeként vagy az éhségtől és a hidegtől. Mások öngyilkosok lesznek. Aki pedig életben akar maradni, előbb-utóbb kénytelen belépni a fiatal bűnözök népes csoportjába.
|