Önkéntesek

Az önkéntesek megsokszorozzák egy civil szervezet erejét.
Engedje meg, hogy bemutassuk az UNICEF néhány önkéntesét.

Halmai Katalin

Több mint negyedszázada külpolitikai újságíró vagyok, jelenleg Brüsszelben dolgozom egy magyar napilap tudósítójaként. Munkám során sokat utaztam, sok emberrel találkoztam, sok tapasztalatot szereztem. Az UNICEF tevékenységével első munkahelyemen, a Nők Lapja szerkesztőségében ismerkedtem meg közelebbről a 80-as évek közepén: közvetlen főnököm, néhai Szilágyi Éva, a Gyermekalap magyarországi szervezetének sajtófőnökeként sokat tett azért, hogy a világ több millió veszélyeztetett helyzetű gyermekének a sorsáról, a megsegítésükre szervezett akciókról a magyar közvélemény részletes tájékoztatást kapjon. Sokszor hallottam tőle, hogy a gyermekekért dolgozni a legszebb feladat, de csak akkor értettem meg e szavak jelentését, amikor édesanyaként magam is szembesültem vele, hogy a gyerekeink – valamennyiünkéi - mennyire védtelenek és kiszolgáltatottak, mennyire ránk szorulnak: a figyelmünkre, a szeretetünkre, a segítségünkre.

Később éveken keresztül, Brüsszelbe érkezésemig, magam is az UNICEF Magyar Bizottság elnökségének tagja voltam.
A világ sok országában élnek gyerekek emberhez méltatlan körülmények között: milliók halnak meg éhség vagy betegségek következtében, milliókat bántalmaznak, kínoznak, terrorizálnak nap mint nap. Az UNICEF arra vállalkozik immár évtizedek óta, hogy segítsen rajtuk. Én azzal segítem az UNICEF-et, hogy a világ gyermekeinek szenvedéseiről, örömeiről és bánatairól írott cikkekkel megpróbálom fölkelteni az emberek figyelmét irántuk, és adakozásra, támogatásra buzdítani őket.

A gyermekekért dolgozni valóban a legszebb feladat. 

Zeke András

A Debreceni Egyetem Műszaki Karának Gazdasági Mérnök hallgatója vagyok. Szerencsés helyzetemnek köszönhetően eddigi életemben nem volt egyéb dolgom, mint hogy tanuljak. A különböző iskolák elvégzésével egyre bővült a látóterem, ezen ténynek és személyes meggyőződésemnek köszönhetően középiskolás éveim óta rendszeres véradó és trombocita donor vagyok.

Az UNICEF magyarországi szervezetével 2007 késő őszén kerültem kapcsolatba, amikor jelentkeztem a 11. Rövidpályás Úszó Európa-bajnokságon megrendezésre került önkéntes programra. Feladatom volt egy önkéntes csapat felépítése, valamint a rendezvény ideje alatti koordinálása, amivel hozzájárulhattunk egy nemes cél minél sikeresebb megvalósításához. Szerencsére önkéntes társaim is megértették a feladat fontosságát és mindenki legjobb tudása szerint segítette a közös munkát. Az ENSZ Gyermekalap (UNICEF) ezen az eseményen keresztül is arra kívánta felhívni a figyelmet, hogy míg egy európai ember naponta 200 liter vizet használ, addig a Szaharát övező térségekben fejenként 10-20 liter az átlagos fogyasztás, és kisgyerekek milliói maradnak ki az iskolából, mert órákat töltenek vízgyűjtéssel, vízhordással. És ami még megdöbbentőbb: ma a világon 15 másodpercenként hal meg egy gyermek valamilyen víz által terjesztett betegségben! Az UNICEF által összegyűjtött pénzből nem csupán vízhez, hanem tisztított ivóvízhez juthattak és juthatnak az elmaradott térségben élő gyermekek ezrei.

A legtöbb ember hajlamos szemet hunyni a nálunk szerencsétlenebb fejlődésű országok nyomorban élő gyermekei felett. Pedig ha csak egy kicsit is belegondolunk nem ők akartak oda és nem mi akartunk ide, egy fejlett civilizációba születni. Ahogy születtünk ide, születhettünk volna egy elmaradt afrikai vagy ázsiai országba is. És akkor mi várnánk epekedve az ételt és vizet.  Nem nagy segítség az, mit egy ember tehet sok millióért, de „minden csepp víz fontos alkotója a tengernek”. Ezért kérlek Téged, kedves olvasó, hogy erődhöz képest segítsd az UNICEF magyar bizottságát önkéntes munkáddal. Segíts, hisz lehet pont az a kicsi, amit nyújtasz gyerekek tucatjainak életét menti meg.

Barna Simon

A University of Brighton grafikai tervezés szakán tanulok. E mellett egy angol-magyar-spanyol alkotócsoportot vezetek.

Az UNICEF-hez 2003-ban jelentkeztem önkéntesnek, amikor előző iskolámban a nemzetközi szervezetek karitatív szerepvállalásáról hallgattam előadásokat. A szervezetet grafikai tervező munkáimmal támogatom.

A hátrányos helyzetű gyerekek megsegítése tagadhatatlanul a legfontosabb szociális feladatok közé tartozik. A probléma mellett nem szabad elmenni anélkül, hogy megvizsgálnánk lehetőségeinkhez mértem mivel változtathatunk rajta. A feladat pedig sajnos nem korlatozódik közvetlen környezetünkre, hiszen hosszútávú változásokat csak globális megoldásokkal hozhatunk.

Az UNICEF tág látókörű szervezet, eredményei pedig biztosítanak afelől, hogy önkéntes munkámmal hatékonyan támogathatom azokat, akik a legjobban igénylik a segítséget.

Hirschler Katalin

Angol-német szakos tanár vagyok. Négy gyermekünk van.

Goethe Faustjától azt tanultam, hogy az élet értelmét a közösségért végzett munka adja. Gyermekeinken keresztül tapasztalom, hogy mit jelent akárcsak egy védőoltás. Magunkon tapasztalom, hogy mit jelent a tiszta víz, az egészséges táplálék. Mindennapjainkban tapasztalom, hogy mit jelent a tanulás lehetősége. Ez engem, bennünket boldogsággal tölt el.

Hamvas Bélával szólva pedig:
„A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja ... Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg ... el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg.”

1998 óta foglalkozom önkéntesként az UNICEF céljainak, programjainak, termékeinek népszerűsítésével Sopronban. Szeretnék minél többet tenni, többedmagammal, itt Sopronban, hogy több gyerekmosoly legyen a világon!

Hortolányi Anikó

Fotóriporterként dolgozom, tizenkét éve. Elvégeztem érettségi után a hivatásomhoz szükséges iskolákat, majd a Szegedi Tudomány Egyetem kommunikáció szakán végeztem.

Több nyelvet is tanultam, tanulok folyamatosan. A tizenkét év alatt számos sajtóorgánumnál dolgoztam heti- és napilapoknál, bulvár-és politikai lapoknál. Jelenleg szabadúszóként több helyre is fényképezek, így a Unicef-nek is. Munkámnak köszönhetően állandóan emberek között vagyok, és a jó képek születéséhez a szakmai felkészültségen kívül, szükség van empátiára, és jó kommunikációs kézségre. Gyakran előfordul, hogy a szegénység, a kisebbség, vagy a betegség valamely formájával kell találkoznom. Ilyenkor ez mindig elszomorít, de úgy gondolom, ahogy én szembesülök egy adott problémával, megteheti ezt minél több ember, és erre az én kifejező eszközöm, a fényképezés. A gyermekek különösen közel állnak hozzám, (én magam is anyuka vagyok), valahogy mindig keresem a társaságukat munkáim során, a tisztaságuk, és a fogékonyságuk lenyűgöz. Ezért tartom nagyon fontosnak a Unicef munkáját, törődnünk kell a gyermekekkel, és segítenünk őket, azért, hogy a testi-lelki fejlődésükhöz szükséges feltételeket biztosítsuk, hiszen egy gyermekből bármi, és bárki lehet? A kérdés nyitott, és csak rajtunk, felnőtt embereken múlik a sorsuk. Fogjunk össze!

Azért jelentkeztem önkéntesnek, hogy munkámmal támogassam a szervezet munkáját, bízva abban, hogy így hozzájárulhatok a gyermekek életének jobbátételéhez.

Az Amerikai Nemzetközi Iskola UNICEF klubja

The Unicef Club in the American International School of Budapest has successfully completed one fund-raising activity, yet, that is. We created a bake sale where members baked different food to be sold. It ran perfectly, almost selling out all items. This starting of the Unicef club has given us, the members, the opportunity to learn more about team work and ways we can help the children of this world.

Géher Katalin

Művelődésszervezést, idegenforgalmat, fotoriporterkedést, idegenvezetést és számos nyelvet tanultam. Itthon szereztem legtöbb szakmai tapasztalatomat, jelenleg azonban egy nemzetközi non-profit szervezet, oktatást támogató programjában dolgozom. Legfontosabb területünk a Közép-Ázsiában, Mongóliában és Dél-Kelet Európában élő gyermekek oktatása, körülményeik jobbá tétele és a tanuláshoz megfelelő feltételek megteremtése, együttműködve helyi kormány- és civil szervezetekkel.

Életem során tehát állandóan emberekkel foglalkoztam, akik közül természetesen a gyermekek állnak legközelebb hozzám. Egyre inkább érzem, hogy nem nézhetjük tétlenül a világban folyó különféle háborúk, harcok, az erőszak és az általános szegénység miatt szenvedők vagy éppen életükért küzdő emberek sorsát. Lehetőségeimhez mérten kezdtem el és fogok is segíteni az UNICEF Magyar Bizottságának - egyelőre aktuális cikkek írásával, fordítással, honlap-fejlesztési ötletekkel támogatom munkájukat önkéntesként, bízva benne, hogy hosszútávon ezzel is hozzájárulhatok a gyermekek életének jobbításához.

Bauer Krisztina

A Külkereskedelmi Főiskola (ma Budapesti Gazdasági Főiskola) Nemzetközi Kommunikáció szakán végeztem közgazdászként, majd egy havilap szerkesztőségében dolgoztam nemzetközi referensként, később pedig vezetőszerkesztőként. A második - és egyben jelenlegi - munkahelyemen a városdiplomáciában dolgozom sajtósként, tavaly ősszel pedig jelentkeztem a Nyugat-Magyarországi Egyetem másoddiplomás képzésére. Szakirányom Európa. Az UNICEF tavaly tavasz óta segítem munkámmal: sajtóanyagokat fordítok és az új honlap létrejöttét is segítettem tanácsaimmal.

A nyugati határ mentén, Kőszegen születtem és nőttem fel, így már akkor megismerhettem a nyugati társadalmi berendezkedést, normákat amikor itthon még ismeretlen volt a civil szervezet, az önkéntesség intézménye. Emlékszem, mindig irígyen csodáltam az Angliából érkező UNICEF-es karácsonyi lapot, amely akkoriban nemcsak szépnek és különlegesnek számított, de a mögötte rejlő ötlet is lenyűgözött: csak veszek egy képeslapot, amelyre amúgy is szükségem van, és már segítettem is. Akkoriban nem is sejtettük, hogy néhány év elteltével megfordul a világ és hamarosan nálunk is lesznek civil szervezetek, alapítványok. Mint ahogy azt sem hittem volna, hogy egyszer magam is az UNICEF önkéntese leszek. Pedig ez is milyen egyszerű: az ember megcsinál egy-egy fordítást, elmondja a honlappal kapcsolatos ötleteit, javaslatait és már segített is.